Renova

Az az érzés, mikor a következő "projektről" beszélünk már, miközben a jelenlegi legalább még egy hónapig eltart... O.o

I had a black dog...

Ébredés

Kb. ezt az ívet írta le a hangulatom röpke 20 másodperc alatt, amikor megszólalt az ébresztőm:

Csodás reggel, végre új napot kezdek => Szép reggel, legalább csend van => Reggel van, másszak ki az ágyból => Ugh, miért nem tettem későbbre az ébresztőt => Legalább nem gyúlt fel semmi az éjszaka.

Izgalmas az élet.

Ady Endre - Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Welcome to the greatest show

Nyomott hangulatomon még a kávé sem segít. Hozzászoktam már talán a késői órában bevitt koffeinadaghoz? Szinte hallom a szervezetem gúnyos kuncogását, miközben a fekete ital élénkítő hatását várom.

Mondhatni minden szökőévben találkozunk egyszer. Na jó, nem épp ilyen szomorú a helyzet, de tényleg ritkán sikerül összefussunk. Ma este végül legyőztük a sorsot és beültünk egy színvonalasabb kávézóba. Beszélgetni.

Keserédes volt az emlékeket felidézni, miközben nagy rajongással nyalogattam a mentás kávémat. A túl vékonyra vágott, és emiatt túl ropogósra sikerült sültkrumpli története, s hogy ebből következően két napig nehezen ment a beszéd, vagy a mára legendássá vált iskolába zárás az akkor durvának hitt kihágás miatt széles mosolyt húzott az arcunkra. Mai napig lenyűgöz a régi leleményességünk, ahogy mindig új módszerrel tudtuk szívatni a számunkra nem szimpatikus emberkéket.

Aztán személyesebb témák is előkerültek. Véges volt az együtt töltött múltidő, ezért a beszélgetés lassan átterelődött a jelenre. Valamilyen szintű bizalom szükséges ahhoz, hogy belátást engedj valakinek a külső imidzsed alá. A színfalak mögé szóló meghívót csak kevés személynek osztja ki az ember. Egy erős, céltudatos és ezzel rendkívül polarizáló személyiségű ember is sokszor vágyik egy tiszta lappal kezdésre. Milyen jó is lenne az ennyi tapasztalattól szilárdan tartó kézbe fogni a ceruzát és nekilátni megrajzolni erre a tiszta lapra az élet remekművét.

Mosolyogtam. És a legtöbbet adtam, amit adhattam: figyelmesen hallgattam. Közben újból és újból egyik kedvenc zeneszámom dallama sejlett fel bennem. Magyar fordítása arculköpése az eredetinek, de több, mint amennyit most ki tudnék facsarni magamból.

Isten hozott a legnagyobb show-ban.

A világ legnagyobb show-jában,

amilyet még sosem láttál.

Hadd, hogy kibontakozzon a tündérmese.

Mi rejlik a füst és az üveg mögött?

Kifestett arcok, mindenki maszkot visel.

Eladod nekik a lelked?

Kint fognak hagyni a hidegben.

Minden olyan, mint a kék ég?

Vidámság és játék, míg el nem buksz.

Aztán magadra maradsz, teljesen egyedül.

Egy hullócsillagon repülsz,

Mosollyal az arcodon,

De a ragyogás hamar eltűnik.

S teljesen magadra hagynak,

Majd tűnődsz, vajon hová tűnt mindenki?

Kimerítettek, meggyűlöltek.

Ki lesz veled, miután kialszanak a fények?

Bezártak, eltaszítottak,

Mosolyogni erőltetnek, mikor szomorú szeretnél lenni.

Mindig meghajolni,

Mindig szórakoztatni a közönséget,

Mindig új utat törni,

Mindig eljátszani a bohócot.

Ki fog kiállni értem?

Ki fog velem maradni

Miután kialszanak a fények?

Elmúlás

Hihetetlen, mennyire foglalkoztat manapság a halál. Családomban vagy ismeretségi körömben bekövetkezett elmúlás váltotta volna ki ezt belőlem? Nem tudom. De azt meg sem próbálom tagadni magam előtt, hogy mennyire nyomaszt ez a téma.

Nem félek a haláltól. A meghalás módjától viszont annál inkább. Annyi megalázó módja van a túlvilágra való költözésnek, én mégis talán a fulladástól félek a legjobban. Szerintem azért, mert nem tudok úszni, úgyhogy a lehetőség adja magát, amikor térdtől fentebb érő vízben járok.

Ejj, de felszínen szántó ez a témaboncolgatásom... Nem éjfél előtt fél órával kellett volna nekiülnöm...

Na de a lényeg.

Nagybátyám temetési istentiszteletén hallottam egy verset, amit feltétlenül el akarok raktározni magamnak is.

Csiha Kálmán - Nem érdemes

...és elmegyünk.
Úgy elmegyünk, hogy nyomunk sem marad.
 – Hulló levél az őszi fák alatt –
Mind elmegyünk.

Emlékezni fognak még reánk
A gyermekek és megnőtt unokák
S a dédunokák talán…
– kialvó fény a Nagy Ekrán falán,
Mind elmegyünk.

És mindent itt hagyunk,
Mert por és hamu és vándorok vagyunk.
A bűnt, a vágyat, gyalázott életet,
A bánatot bűneink felett,
A fájdalmat, keserves harcokat,
Az otthonunkat, könnyes arcokat,
Mi mindent itt hagyunk,
Mert por és hamu és vándorok vagyunk.

És mind továbbmegyünk,
Mert élet, fény és szent csodák leszünk
Ha itt már az Istené vagyunk.

– Vagy leszünk átok, kívül való sötét,
s megtöltjük majd az elveszés ölét
s nem lesz segítség: – mindent itt hagyunk,
mert por és hamu és vándorok vagyunk,
és önmagunkat visszük csak tovább
és önmagunkkal mi mind elveszünk,
és szent fény helyett sötétség leszünk,
ha önmagunkat vittük csak tovább.

Nem érdemes itt egymást bántani,
eltékozolni szent csodák sorát,
sárba taposni égi fényeket,
mikor élni a Fényben is lehet,
s lehet úgy menni, hogy hazamegyünk.

Ujvarosi szolgalatunk

Korulbelul egy honapja mar tudtam arrol, hogy ma ki kell menjen az ifi Ujvarosba, hogy ott az imahazban szolgaljunk enekekkel, bizonysagtevesekkel. Sikerult is egy eleg nepes csapatot osszeszedni: 26-an mentunk az ifibol.

Izgultam nagyon, hogy minden jol menjen, de vegul feleslegesnek bizonyult az aggodalmam. A fiatalok buzgon vallast tettek az eletuk valtozasarol, es az enekek is eleg jol mentek.
Utolag tudtam meg, hogy az ottani testverek meglepodtek, milyen sokan mentunk. Arra szamitottak, hogy lesz vagy 10-15 fiatal, hat ennyinek valo sutit csomagoltak csak oda. Jol nem laktunk, de a kedvesseguk mindenkepp jol esett.

Jovo szerdan Teremre is megyunk 2 autoval. Remelem az az alkalom is aldasos lesz.